Vannak olyan árva, családra váró védenceink, akiket vagy még nem mutattam be Önöknek, vagy nem úgy, ahogyan megérdemelnék: Puli Palika is pont ilyen. Nem magyarázkodásképpen írom le a következő sorokat, de ennek az oka a leterheltségemben, nem pedig a lustaságomban rejlik. Ha tehetném minden árva kutyának videókat készítenék, szép posztokat írnék. A mindennapi mentések, fárasztó utazások, kórház-látogatások, a gerincsérült kutyák gondozása, teljesen felemésztik minden időmet és energiámat, így sokszor érzek bűntudatot, miután már nem marad erőm egy újabb beszámoló elkészítésére.
A bűntudatot sokan rossz, pusztító érzésként definiálják, nálam azonban konstruktív erő, amely cselekvésre késztet, amely viselkedésemről, viszonyulásaimról ad visszajelezést, egy lelkiismereti harang, amely az árva kutyák megsegítéséért szól.
A mai délelőttöt szándékosan úgy terveztem, hogy gondolataimat, érzéseimet Palikának szentelhessem, annak a puli kutyának, aki hosszú hónapok óta várja, hogy történetét megismertessem Önökkel, várja, hogy valaki felfigyeljen rá és békés, boldog életet biztosítson számára, olyat, amelyet minden kutya megérdemel.
Palit 7 éves koráig tűrte meg egykori családja, majd miután megelégelték, hogy valami miatt a kutya sokat sír, zavartan fel-alá járkál a lakásban, “szélnek eresztették” őt: azért az mégsem járja, hogy egy kutya megzavarja az esti filmnézést, a legszentebb családi programokat, csak azért mert valami fáj neki.Pali magányosan bóklászott a környékbeli utcákon, miután elhajtották hazulról, majd egy gyepmesteri telepre került.
Nagyon zord, barátságtalanul hideg téli napon döntött úgy, Csilla (alapítványunk önkéntese), hogy piros táskájával a vállán, édesanyjával az oldalán ellátogat arra a gyepmesteri telepre, ahol Palika is “raboskodott”. Szomorú, reményvesztett szempár fogadta őket: Pali vigasztalhatatlanul gubbasztott kennele sarkában, amikor észrevették őt. Csillát olyannyira megrendítette a látvány, hogy azonnal telefont ragadott, hívott engem, hogy alapítványunk befogadja-e a kutyát: a válaszom, természetesen igen volt.
Tudtunk Palika egészségi problémáiról, arra azonban nem számítottunk, ahogyan ezt igyekezett elrejteni előlünk. Pali mindent megtett, hogy álcázza betegségét, mintha attól félne visszavisszük, ha tudomást szerzünk rossz egészségi állapotáról, ugyanúgy eldobjuk majd őt, mint egykori családja. Nehezen, de sikerült megnyugtatnunk, hogy most-már biztonságban van, nem kell félnie, szégyellnie a betegségét, elfogadjuk és nagyon szeretjük őt. (Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy az anus és a herezacskó között lévő duzzanat daganatos elváltozást mutat ez okozta nála a szörnyű fájdalmat. )
Habár a műtéti beavatkozás sokáig elkerülhetetlennek tűnt, a gyógyszeres kezeléseknek, árva sorstársai gyógyító szeretetének köszönhetően eltűnt a duzzanat, ma már fájdalommentes életet élhet Pali.
Pali életének legnagyobb fájdalmát azonban eddig még nem sikerült enyhítenem.
Minden árva védencünkért jön/jött már valaki, kivéve Palikát. Sokszor megkérdezem magamtól: Gyuri, ez lehet azért van, mert Palira nem szenteltél annyi figyelmet, mint amennyit ez az ártatlan kis lélek megérdemelt volna? A figyelem hiánya vezetett oda, hogy elsétáltam Pali családra találásának fontossága mellett? Akkor most megállnék, elengedem a mi lett volna ha kínzó képzetét, és csak Palikára figyelek.
A sokat szenvedett, bújós, szeretetéhes kutyára, aki oly sok mindent elveszített már.
1 héttel ezelőtt legjobb barátjától, Berci apótól is el kellett válnia. Egy fehér kocsi állt meg a ház előtt, Berci apóért jöttek. Puli Pali elköszönt legjobb barátjától, majd megállt a kerítés előtt, hosszú perceken át nézett abba az írányba amelybe a legjobb barátját szállító kocsi haladt.
Palika maradt…szemeiben a szomorúság és a reménykedés összetéveszthetetlen fényével…egy eddig be nem váltott ígérettel, amelyet némán fogadok meg , minden kutyánk mentésekor, az ígérettel, hogy családot találok neki is..minden védencünknek…
Bocsáss meg, drága Pali, hogy ilyen sokáig várattalak, bocsáss meg, hogy a hátsó sorba állítottalak…megszólalt az a lelkiismereti harang, amely érted, a te örökbefogadásodért szól.
