Nincs annál fájóbb, pusztítóbb érzés, mint amikor az ember szívvel-lélekkel megy, csinálja, menti a bajban lévő, mindenki által lemondott, halálra ítélt kutyákat, majd olyan helyzet elé állít az élet, amikor már neked is a mentett élet elengedésén kell gondolkodnod, amikor megtörsz attól a fájó felismeréstől, hogy a gerincsérült kutyák ügye, csak neked kiemelt ügy, amikor körbenézel magad körül, és látod semmid nincs, se kocsid, se eszközeid, semmid, csak a szíved, amely visz előre, amellyel életed minden percét az elesettek megsegítésére fordítanád.
Igen…Ezek az első látásra elkeserítőnek tűnő helyzetek megtörhetnének, én mégis hiszem, hinni akarom, hogy a legreménytelenebbnek tűnő helyzetekben is képesek vagyunk mi alakítani a valóságot magunk körül.
Elbizonytalanodhatunk, tanácstalanná válhatunk , ami természetes velejárója az állatvédelemnek, életünknek: egy valamit azonban SOHA, DE SOHA NEM TEHETSZ MEG, NEM ADHATOD FEL, NEM MONDHATSZ LE EGY OLYAN ÉLETRŐL, AMELYET EGYSZER MÁR MEGMENTETTÉL, akkor sem ha körülményekben hirtelen változás áll be, akkor sem ha érthetetlen módon egy kórház 4 napig “tarja benn” a gerincsérült, frissen műtött kutyát, akiket általában 3-4 hétig szigorú orvosi megfigyelés alatt tartanak, akiről tudod, hogy a csavarok bármikor kiszakadhatnak a gerincéből, amelynek borzalmait Rozikánál már átéltük. Ilyenkor SEM SZABAD FÉLNED…NEM SZALADHATSZ EL FÉLELMEID, KÉTSÉGEID ELŐL!
Nincs más dolgod, mint megállni egy pillanatra, felidézni , előhívni azokat a pozitív történeteket amelyekből szerencsére a jó Isten bőven megáldott bennünket: azokat a szempárokat, akik egykoron reményvesztetten, belenyugodva igazságtalanul szomorú sorsukba ma már boldogan élnek szerető családjaikban, akik nekünk/Önöknek köszönhették a csodát.
Olyan erőt és elhivatottságot érzek most magamban, amely szabaddá tesz, megszabadít a gondoktól, lelkesít, erőt ad.
Ez az erő teremtő erő, amely Connor gyógyulásához, egy különleges ember eljöveteléhez vezet, aki megadja Connor számára azt szeretet, és törődést, amely elfeledtetheti vele, a lemondás, a kiszolgáltatottság legnyomorúságosabb óráit.
Gyógyulj meg Connor! Minden rendben lesz, vigyázunk rád!
