50 NAP! Még ennyi időt kellene Rozinak, a gerinctörött, lebénult kutyának mozdulatlanságban, csakis a legszükségesebb átmozgatásokkal kibírnia ahhoz, hogy elkezdődhessen a rehabilitációja, hogy életben maradjon. A mozdulatlanság, a változatlanság a halál szimbóluma, Rozi életében azonban egy új, megváltozott életet jelenthet.
Soha nem találkoztam még ilyen erős élni akarással bíró kutyával, mint Rozi, aki egy pillanat alatt veszített el mindent, ami korábbi életéhez kapcsolta: családját, aki végigkövette a kutya gázolását, majd segítségnyújtás, vigasz, búcsú nélkül sorsára hagyta őt, a mozgás adta szabadság örömét, az ingerek változatosságát, sokszínűségét, a test, lélek összhangját, ő mégis reménykedő tekintettel néz ránk, segítőire, mintha azt mondaná, ti sem csüggedhettek egy másodpercre sem, bízom bennetek, tudom ti sohasem hagynátok magamra. Rozi életszeretete, töretlen bizalma az emberi jóságban ad erőt nekünk ahhoz, hogy háromszor mondtunk nemet Rozi altatására, a halálra.
Rozi életigenlése, amelynek része a kenneljében történő folyamatos dobálózás, ficánkolódás és amely következtében kiszakadtak a csavarok a frissen műtött gerincéből, újabb, sorban a harmadik műtétjét tették szükségessé. Eközben felerősödtek körülöttünk a “berzenkedő”, Rozi méreginjekció általi halálát kántáló hangok, amikre oldalunk olvasói összezártak és még erősebb támogatásukról biztosítottak bennünket.
Van egy mondás miszerint “az aggódás kezdete a hit vége”, a mi aggódásunk viszont hittel, reménnyel teli, amit az a legesélytelenebb, árva kutyák iránt érzett szeretetünk gyógyulásukba vetett reménykedésünk táplál, ami Shívánál és Fanninál is segített. Hiszünk abban, hogy Önökkel együtt ki tudunk valamit találni Rozi krízishelyzetére is: Rozi sérüléseinek elkerülésében megoldást jelenthet kennelének kipárnázása, mozdulatlanságának elősegítésében pedig a kutya testének fixálása, amely további kérdéseket is felvet, vajon mennyire viselné meg Rozit a 6 héten át tartó rögzített állapot. Felmerült bennünk az is, hogy Rozit ideiglenes családnál helyezzük el a kritikus időszakban, azonban ki az, aki tudja biztosítani a gerinctörött kutya számára a 0-24 órán át tartó felügyeletet, bár az is igaz, hogy a szerető, biztonságot jelentő család talán nem is tenné szükségessé az állandó jelenlétet, Rozi egy ilyen környezetben megnyugvásra találhatna.
A kétségek, bizonytalanság, mozgás-mozdulatlanság örvényében összetartó erő a mi közösségünk óriási állatszeretete, amely a legkilátástalanabb, legszomorúbb helyzetekben is képes volt a cselevésre, az összefogásra, mely révén a végén pozitív befejezések, megoldások születtek.
Kérem, írják meg nekünk önök szerint, hogyan tudnánk megoldani az előttünk álló 6 hetet, mi lenne a legjobb metódus Rozi testhelyzetének stabilizálása szempontjából.
Az ÖN gondolata minden eddiginél fontosabb most nekünk, várjuk javaslataikat.
VIDEÓ! ROZI, LEGUTÓBBI LÁTOGATÁSUNKKOR IS NAGYON ÖRÜLT NEKÜNK!
