Szeretném azt hinni, hogy az emberi gonoszság nem létezik, ám ha Shíva, a gerinctörött kutyám történetének legújabb fejezetére gondolok, akkor látni fogják, hogy, a gonoszság nagyon is része mindennapi életünknek, és mindent akár, egy már családra talált lebénult kutya boldog, békés életét is örömmel zúzná szét. Csutkarozi Menedéke- Szatmári Andrea “állatvédő”minden eddiginél közelebb került ördögi célja eléréséhez, Shíva életének tönkretételéhez.
Shívát, az árva kutyát, akinek gerince kettétört egy baleset következtében, a veszprémi egyesület altatásra ítélte. Lebénult, stafford jellegű kutyaként egyetlenegy szervezet sem vállalta a gyógyíttatását. Ennél a pontnál kerültem a történetbe én, amikor is Szatmári Andrea, Csutkarozi Menedéke telefonon keresett meg, hogy segítsek az adományok gyűjtésében, csak úgy vállalják a kutyát. Azonnal igent mondtam Shíva életének megmentésére. Nemcsak a gyűjtést, kommunikációt végeztem, Shívát is én ápoltam, gondoztam a kezdetektől. Szatmári Andreának, aki soha nem látta Shívát, az elmúlt 7 hónapban egyszer nem kérdezett a kutya egészségi állapotáról, egyetlenegy feladata volt monitorozni, begyűjteni az általam Shívára gyűjtött adományokat. Andreával szóbeli megállapodás keretében arra a döntésre jutottunk, hogy Shívának a legjobb helye nálam van, ezért örökbe fogadom a sérült kutyát.
Mindenki boldog volt, hogy egy teljesen esélytelen kutya családra talál.
Majd a történet 180 fokos fordulatot vett, sajnos rossz irányba. Miután a Szatmári Andreával történő megállapodás része volt, hogy a számlákba betekintést nyerhetek, mégiscsak én gyűjtöttem az orvosi kezelésekre az adományokat, én gondoztam, ápoltam, vittem orvoshoz Shívát, Szatmári Andrea megszegve korábbi ígéretét, ennek többszöri kérésem ellenére sem tett eleget. Szatmári Andrea ellenséges, fenyegetőző hangnemre váltott, mondván mégsem fogadhatom örökbe Shívát, és ha nagyon ellenállok, akkor rám szabadítja a szövetséges állatvédelmi szervezeteket, akikkel pillanatok alatt “kicsinálnak”.
Szatmári Andrea nem viccelt: budapesti szervezetekkel a háta mögött indította el rágalmazó, mocskolódó hadjáratát, amelynek alapját az képezte, hogy a kutyát elhanyagolom, nem viszem orvoshoz, majd amikor látta, hogy akciója kudarcba fulladt, sunyiba visszaadta Shíva tulajdonjogát a veszprémi állatvédő egyesületnek, ahol korábban a kutyát altatni akarták, Shívát pedig lopott kutyaként jegyeztették be.
Szatmári Andreának egy másodpercig sem számított a beteg kutya élete. Shíva gyógyulását is minden erővel igyekezett megakadályozni. Az általam Shívára gyűjtött adományokat, zavaros körülmények között “elvarázsolta”, abban reménykedve, hogy a drága orvosi kezeléseket saját forrásból nem fogom tudni majd finanszírozni.
Miközben Shívával küzdöttünk a gyógyulásért, Szatmári és csapata sorra tette a feljelentéseket ellenem kutyalopás miatt. A hatóságok látva a videókat, beszámolókat Shíváról rendre elutasították a bejelentéseket.
Hét hónap telt el azóta, hogy Shíva velem él, ám sem Csutkarozi, sem a veszprémi egyesület, egyszer sem érdeklődött a kutya állapota felől, semmilyen formában nem segítették vagy támogatták a kettétört gerincű kutya gyógyulását.
Szeretném azt hinni, hogy az emberi gonoszság nem létezik. Szeretném azt hinni, hogy ami most Shívával és velem történik, az csak egy rossz álom. Csutkarozi Menedéke- Szatmári Andrea a veszprémi állatvédő egyesület háta mögé bújva igyekszik tönkretenni egy családra talált, nehéz-sorsú kutya életét, tesznek meg mindent azért, hogy Shívát elszakítsák tőlem.
Milyen lélek szükségeltetik ahhoz, hogy habár látják milyen szépen fejlődik, javul Shíva nálam, milyen kiegyensúlyozott lett az egykoron, megtört, szomorú tekintetű kutya, a legfontosabb cél magukat állatvédőnek tartó embereknek, a pusztítás, életek tönkretétele.
A holnapi délelőtt folyamán kutyalopás miatt kell meghallgatásra mennem egy rendőrkapitányságra.
Igazságtalan, méltatlan helyzet ez, amelyben nem marad más választásom, minthogy tovább küzdjek Shíváért, magunkért, miközben ártatlan, kiszolgáltatott életek várják, hogy segítsünk…
