OSZKÁR APÓ SENKINEK SEM KELL! MIÉRT?

OSZKÁR APÓ SENKINEK SEM KELL! MIÉRT?

NEM LEHET ENNYIRE IGAZSÁGTALAN AZ ÉLET!

OSZKÁR APÓ SENKINEK SEM KELL!

MIÉRT?

A jóra, a szépre való emlékezés fájóbb tud lenni múltunk rossz, szomorú emlékképeinél.

Ma döbbentem erre rá ahogy a 13 éves Oszkár apó képeit nézegetve magukkal ragadtak azok az érzések, amit életének megmentésénél élhettem át.

Az izgalommal, aggódással teli várakozást, amikor megtalálták Oszkárt, magára hagyva egy koszos, szemétdombra hajazó hátsó udvar eldugott sarkán.
Azon az udvaron, ami Oszkár életében egyet jelentett a fájdalmakkal, a szenvedéssel, a pusztulással.

Oszkár valahogy “kicsúszott családja fejéből” így betegen, legyengülten a szemétdomb közepén hagyták.

A felejtés zálogaként Oszkár végbelét nyüvek, férgek falták.

Mindent áthatott a halál szaga: a házfalakat, a nyári napsütésben pompázó fákat, a bekötő utat, a ruhaszárítón felejtett sárgás színű pongyolákat.

Majd segítő emberi kezek törték meg a haláltánc nyomasztó dallamát.

Sokáig vesztésre álltunk, az orvosok azt mondták, engedjük el az idős, beteg kutyát, innen már úgysincs visszaút, reménytelen, hogy Oszkár újra kakáljon, miután a végbelét a férgek megzabálták.
Oszkár viszont az altatás napján, a megtépázott remény utolsó óráiban “nagy dolgot” vitt véghez, (kakált) és azóta is velünk él, meggyógyult és itt nincs tovább.

Oszkár történetében, amit csodának álmodtunk meg, a vágy villamosa egyszer csak megállt.
Tényleg nincs több állomás vagy csak mi nem akarjuk elfogadni, beletörődni abba, hogy ez itt a végállomás?

Először csak Várunk, biztos csak késik az örökbe fogadó család vagy az állomás túloldaláról jönnek, hogy Oszkárral együtt induljanak tovább.

Majd úgy döntök nem, nem várok tovább, Oszkár képeivel a hónom alatt elindulok…

Mielőtt elindulok megsimogatom Oszkár okos buksiját, lehajolok hozzá, belenézek bánatos, lemondó szemeibe és azt ígérem neki, mindjárt visszajövök, hidd el itt van a családod, valamelyik peronnál, biztosan nem vettek még észre bennünket, maradj, még egy picit várj.

Oszkár pedig vár.

Várja, hogy visszatérjek valakivel, aki családja lesz egy örök életen át, aki jósággal, szeretettel és otthonnal ajándékozza meg őt.

A jóra és a szépre való emlékezésnél csak egy valami fáj jobban: a be nem teljesült álmok, vágyak.

Amikor egy árva, idős kutya menhelyen, magányosan, rácsok mögött hunyja le örökre a szemét…..

Kérlek, segíts EGY MEGOSZTÁS-sal, hogy családot találjunk Oszkár apónak!

Kérjük, ha örökbe fogadnák Oszkárt, akkor hívják alapítványunk telefonszámát:

0620 593 7006

wegera-002_1_40

KÉRJÜK, SEGÍTSÉTEK, TÁMOGASSÁTOK MENTÉSEINKET!

KUTYA-SEGÉLYSZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY:

A LEGESÉLYTELENEBB, ÁRVA KUTYÁK SZOLGÁLATÁBAN!

SZÁMLASZÁMUNK: ( CIB BANK)
10700378-43277007-51100005
IBAN: HU67 10700378 43277007 5110 0005
SWIFT: CIBHHUHB

PAYPAL:
http://www.kutyasegelyszolgalat.hu/paypal