KÉRJÜK, SEGÍTSETEK!
PANNIKA SZÍVSZORÍTÓ TÖRTÉNETE!
MIKULÁSRA CSALÁD, KARÁCSONYRA BÉNULÁS!
A mostani poszt munkásságom legnehezebb írása, a legszomorúbb sorsú kutyáé, akit valaha is mentettem. Soha nem találkoztam még ilyen hányattatott életű, ártatlan élettel, aki nincs még 2 éves sem, mégis annyi pofont, megpróbáltatást kellett elszenvednie, aminek tragédia lett a végkifejlete.
A történet ott kezdődik, ahol majdnem befejeződött.
A másfél éves Pannikára magatehetetlenül fekve egy híd lábánál találtak rá 40 kilométerre otthonától. A Mikulási ajándékként kapott, hetekkel korábban lefialó anyakutyát kidobták. Kölykei sehol, Pannika egyedül, sorsára hagyva, a jéghideg tél fogságában várt a halálra.
Hogy a hídról dobták-e le és attól bénult le, vagy már korábban ellátták a baját nem tudjuk rekonstruálni, ami biztos nem kocsi gázolta el. Gerincét olyan kegyetlenül brutális ütés érte, amitől elmozdultak a csigolyái, mozgásképtelensége miatt pedig esélye sem volt a menekülésre..
Pannika, az anyakutya irtózatos fájdalmak közepette várta, hogy miután megtalálói chipje alapján, értesítették korábbi családjait/gazdáit, valaki közülük megszánja és kórházba vigye.
És itt álljunk is meg.
Pannika kölyökkutyaként “ötcsillagos” jófogásként lett megvásárolva. Egy középkorú nő a szemem fénye lesz mondatával hozta el őt “forgalmazójától.” A törődés és szeretet ígérete azonban gyorsvasútként száguldott tovább, Pannikából nyűg, idegrohamok forrása lett. A család perzsaszőnyegén, minden nap marékszámnyi szőrt találtak Pannika után, innen jutottak el addig az álláspontig, hogy nem lehet együtt élni egy ilyen kutyával.
A középkorú nő alig várta, hogy valami ürügy kapcsán megszabadulhasson tőle.
Volt, hogy nyitva felejtette a kert kaput, majd a forgalmas utcafrontra néző bejárati kapu ajtajai nyíltak tágra, hátha Pannikának kedve szottyan egy kis kiruccanásra.
Pannika azonban nem élt a szabad élet lehetőségével. Mindennél jobban szerette és kötődött ahhoz a nőhöz, akinek a gyűlölete allergiába csapott át, így sikerült megtalálni mivel adhatja ki végleg a kutya útját. .
Pannika repült.
Meg sem állt a középkorú hölgy, több száz kilométernyire, fővárosban élő lánya otthonáig, aki szintén száműzni kényszerült a kutyát sógornőjéhez, miután élethelyzetében olyan változás állt be, amivel nem tudta tovább felelősségteljesen ellátni a kutyákat.
Igen jól írtam, nem elírás. Kutyákat.
Pannika időközben anyai örömök elé nézett, így nehéz batyuval, 6 kölykével együtt, egy újabb családtagnál kötött ki.
Majd innen is tovább passzolták őt.
Mikulásnapi ajándék lett belőle, hogy aztán a Jézuskát már egy kórház szűk kennelében, lebénultan várja.
Ez volt az a család, ahol, mielőtt végleg elbántak a gerincével, mielőtt megnyomorították szegényt, az udvaron tartották a hidegben őt és babáit.
Pannika kölykei közül már csak kettő van életben.
Négy baba eltűnt, sehol sem találják őket, szervezetük feladhatta, megfagyhattak a téli hidegben, de a is lehet, hogy a nő eladogatta őket.
És itt, ennél a pontnál térünk vissza, a mi szempontunkból a történet legelejéhez.
Pannikára lebénultan, egy híd lábánál találtak rá 40 kilométerre otthonától. A chipolvasás után újra visszatérnek történetünkbe a korábbi gazdák, akik közül, a középkorú nő , az első gazda lánya hívott telefonon szombat délután.
Percekkel azután kaptam a hívást, hogy azon szomorkodtam egyik barátomnak, mennyire felemésztették erőmet az elmúlt hónapok mentései, kialvatlan, fáradt vagyok, lefogytam, csak a lebénult, beteg kutyák mentése, ápolása, erről szól már csak az életem, nincs értelme az egésznek.
Főleg úgy nincs, hogy sem novemberben, sem decemberben nem kapott 54 védencünk még annyi adományt sem, ami elég lett volna a fix költségeinkhez.
Gondoljatok csak abba bele, hogy védenceink között sok olyan kutya van, akinek csak a gyógytápja, többfajta gyógyszere fixként havi több százezer forint, erre jönnek rá a milliós orvosi/műtéti/utazási/ellátáshoz kapcsolódó költségek.
Inkább támogatják az adományozók a pár tízezer forintból menthető látványos, bőrbeteg kutyákat, mint a legesélytelenebbeket. .
Pont azokat a balesetet szenvedett. lebénult kutyákat nem segítik, akiknek a legköltségesebb a mentése.
Hiába menti alapítványunk a legtöbb sérült kutyát az országban, a többségnek ez is kevés.
Egyébként is mikor adom már fel azt a naiv elképzelést, hogy érdemeink, cselekedeteink alapján juthatunk előre?
Ez már rég nem az a világ! Itt mindent visz a manipuláció, a kapzsiság, a fortélyosság.
Lassan hozzá kell szoktatni magam a gondolathoz, bármennyire is fáj, hogy vége a magyarországi, sérült kutyák nagy számban történő mentésének.
Tudomásul kell vennünk, hogy hiába mentettünk az elmúlt hónapokban 47 sérült kutyát, ők nem olyan fontosak az állatszerető embereknek.
Ami nagyon megvisel lelkileg, hogy úgy néz ki még itt sem, saját közösségünkben sem. ( Tisztelet a kivételnek, természetesen).
Majd a beérkező hívás szakítja meg szomorú gondolatmenetemet.
Pannikát megtalálták lebénultan az árokban, értesítették a középkorú nő lányát, aki csak akkor tud indulni Budapestről, ha találnak alapítványt a gerincsérült ebnek.
Szombat kora este lévén orvos sehol a kis településen, Pannikának S.O.S segítségre van szüksége.
Döntést kell hozni AZONNAL.
Uh, de nehéz Istenem, egy újabb lebénult kutya, de ha más szervezet viszi, 10-ből 9-szer mi a vége?
HALÁL!
Gondoljatok csak Shíva hasonmása, a gerincsérült Boldizsár esetére, akire a Lelenc állatvédő szervezet gyűjtött, majd a kutyát elaltatták.
Csak akkor lehetek biztos, hogy tényleg esélyt kap Pannika az élethez, ha alapítványunk fogadja őt.
Én idióta pedig döntök…..döntök egy késő hajnalba nyúló mentés mellett, az esély, az ÉLET mellett.
Pannika 2. napját tölti a kórházban LEBÉNULTAN.
Nagyon súlyos gerincsérüléssel, az eddig elvégzett vizsgálatok alapján, vajmi kevés REMÉNNYEL , hogy képes lesz újra járni.
Ő az első olyan gerincsérült kutya, akinek a rácsainál, már nem érzem magamban azt mint korábban, a hegyeket megmozgató Wegerát.
Leginkább az emberi gonoszságot, a keserűséget, a kimerültséget, a bánatot érzem és azt hogy mennyire igazságtalan az élet.
A legigazságtalanabb Pannikával, aki egykori örökmozgó kutyából, roncs lett.
Igazságtalan a sérült kutyák mentésére, igazságtalan alapítványunkra, rám nézve.
Szeretném hinni, hogy átérzitek soraim és sokan mondtok IGEN-t Pannika gyógyulásának megsegítésére.
Kérjük, az utalásnál írjátok be “Pannikának”.
KUTYA-SEGÉLYSZOLGÁLAT ALAPÍTVÁNY:
SZÁMLASZÁMUNK ( CIB BANK) 10700378-43277007-51100005
IBAN: HU67 10700378 432770075110 0005
SWIFT: CIBHHUHB
PAYPAL: http://www.kutyasegelyszolgalat.hu/paypal/
ADÓ 1%: 18256220-1-41
KÖSZÖNJÜK!
