Soha életemben nem tapasztaltam még annyi gonoszságot, rosszindulatot mint az állatvédelemben: a negatív, pusztító energiák, törekvések nem az állatszerető emberektől származnak, tőlük szeretetet és támogatást kapunk, hanem egyes szervezetek részéről.
Az elmúlt napokban szervezetek vezetői több támadást is indítottak irányomba, fenyegetőzős telefonhívások, illetve hamis facebook oldalakról történő üzenetekkel. A telefonhívásokkal munkatársaimat, támogatóimat célozták meg, senki sem vette sem a bátorságot, sem a fáradtságot, hogy hívásával, közvetlenül engem keressen meg. A megkeresések tárgya: munkásságom lejáratása vagy ellehetetlenítése.
Az i-re a pontot az az érdi civil állatmentő hölgy tette fel, aki kommentjében egyenesen a szájdaganatos műtétje után gyengélkedő kutyám, Katica vagy az én halálomat kívánta.
( A kommentelők között feltűnik az érdi civil állatmentők mellett, Csutkarozi Menedéke -Szatmári Andrea is, aki ellen rágalmazás, csalás, sikkasztás gyanújával több eljárás is folyamatban van és aki szerint oldalunk közel 70.000 állatszerető embere “nem százas”. )
Idézem az érdi civil állatmentő hölgy hátborzongatóan sötét gondolatát, miközben értetlenül állok lelki sivársága előtt. Hogyan és miért kívánhatja egy magát állatvédőnek valló személy egy műtét utáni daganatos kutya vagy annak félelemtől és aggodalomtól gyötört gazdájának a halálát?
Egy biztos: sem Katica, sem én soha nem ártottunk a hölgynek semmivel, soha nem tudnánk ártó szándékkal megnyilvánulni senki felé, ezért nem értem mi vezethetett odáig, hogy bűnös, ártó gondolatát a nyilvánossággal is megossza.
“nem értitek, Ti egy meghasadt lélek, fájdalmas sóhaját, mondjuk lehetne már az utolsó, de nincs olyan szerencsénk.”
