OSSZÁTOK! SHÍVA ÉLETE VESZÉLYBEN!

OSSZÁTOK! SHÍVA ÉLETE VESZÉLYBEN!

Lehet, hogy már csak 3 napig élhetünk szeretetben együtt lebénult kutyámmal Shívával, miután magukat állatvédőknek vallók nem adták fel,  közel 1 éve, minden erejükkel igyekeznek tönkretenni egy gerinctörött, boldog kutya életét.

Sokakban joggal merülhet fel a kérdés, miért? Miért teszik ezt állatvédők egy másik állatvédővel? Hiszen a napnál is világosabb, hogy Shíva ragyog, nem visszafejlődött, hanem épült, erősödött lelki és fizikai értelemben is, amióta családomba fogadtam őt.  A következő sorokban megismerhetik majd Shíva történetét, miközben látni fogják, az emberi irigység, kapzsiság, gonoszság, szívtelenség körbeöleli nem csak a mi történetünket, hanem a magyar állatvédelem egy bizonyos részét is.

 

Shíva életének tragédiája a Veszprém Állatvédő Egyesülethez köthető, ahova 2016. áprilisában egészségesen került, miután költözés miatt, egykori családja lemondott róla. 2016. június 8-ig  Shíváról semmit sem hallhattunk, majd a veszprémiektől jött a hír:

“közepes termetű anyakutya és 3 kölyke sürgősen befogadót keres, ha csütörtök estig nem találunk nekik befogadót, pénteken a gyepmesteri telepre kerülnek.”

Shíva ekkor még nem került halálzónába, kölykeivel és párjával együtt a veszprémi egyesület ideiglenes befogadójához kerültek. Teltek-múltak a hetek a picinyek szépen fejlődtek, Shíva csodás anyukaként gondoskodott róluk, anyai öröme azonban nem tartott sokáig, egy nap már azon vehette észre magát, hogy nem csak embercsaládja, kutyacsaládja is eltűnt mellőle: minden kölykét, párját örökbe fogadták, kivéve őt.

13906977_1265164070161398_1783796322721919656_n

Shíva végérvényesen magára maradt.

Majd újabb váratlan hír érkezett Shíváról: “Keressük Shívát”, a kutya megszökött. Napok teltek el, mire egy rendőr megtalálta őt, értesítve a veszprémi szervezetet.

Shíva teste összetörve, gerince kettétörve, sorsa megpecsételődve.

14625472_1156888101061903_951983426_n

 

48 órát feküdt bénán, sorsára hagyva, segítségnyújtás nélkül, a halált várva. Sajnos, úgy tűnt nincs visszaút, a veszprémi szervezet hiába telefonálta körbe az állatvédő szervezeteket, senki nem fogadta a lebénult, stafford jellegű  kutyát, SHÍVÁRA ALTATÁS VÁRT.

A szükséges orvosi vizsgálatokból egyértelműen kiderült, hogy Shíva gerincvelőjének a folytonossága megszakadt, bénulása, vizelet és bélsártartási problémái véglegesek.

A veszprémi egyesület megismerve a diagnózist döntött úgy, LEMOND a kutyáról, ha nincs befogadó, halál vár rá.

14628284_1156887831061930_1825495357_n

 

Ezt követően keresett meg engem Szatmári Andrea-Csutkarozi Menedéke, hogy ha segítek a kutya gyógykezeléseinek az adománygyűjtésében, befogadó keresésben, marketingjében, csak úgy meri vállalni a kutyát.

Nem volt kérdés, azonnal IGEN-t mondtam. Ez volt az a pont, ahol Shíva és az életem örökké összeforrt.

Shívát rendszeresen látogattam a kórházban, gyűjtöttem az adományt Szatmáriék alapítványának számlaszámára, azzal a feltétellel, hogy betekintést nyerhetek a számlákba, amit Shíva gyógykezelésire fordítanak.  Szatmári szavát adta, hogy így lesz, biztosítja a teljes körű betekintést a gyűjtési időszakra vonatkozóan,  sőt hozzájárult ahhoz is, hogy Shívát otthonomba ápoljam tovább, örökbe fogadjam őt.

Majd jött a fekete leves.

 

Szatmári Andrea-Csutkarozi Menedéke először örökbe adta Shívát nekem, majd amikor többször, határozottan rákérdeztem mi a helyzet a betekintéssel, 2 nappal az örökbefogadás nyilvános bejelentése után, megszegve ígéreteit, rendőröket hívott ránk az orvosi rendelőhöz,  karhatalommal akarta elszakítani tőlem Shívát, megakadályozva ezzel a kutya gyógykezelését.

Szatmári a színfalak mögött azzal zsarolt, fenyegetett, ha nem állok le, nem adom neki Shívát, rám uszítja a szövetséges állatvédő szervezeteket és pillanatokon belül tönkre tesznek. Szatmári nem a levegőbe beszélt: ahol tudtak, több nagynevű szervezettel karöltve rágalomhadjáratba kezdtek.

Szatmári soha nem látta, nem simogatta, ápolta, vigasztalta a beteg Shívát, a lebénult kutyára, általam gyűjtött adományt azonban eltüntette.

Szatmári bosszúból lopottként jegyeztette be a kutyát, majd sunyiban miközben velem az örökbefogadásról tárgyalt, visszadobta a kutyát a feladónak, a veszprémieknek, akiknek felelőssége van abban, hogy Shíva lebénult, akik lemondtak Shíváról, akik elaltatták volna őt. Miközben én bőszen mentettem az esélytelen kutyákat, Szatmáriék nyolc rendőrkapitányságon tettek ellenem feljelentést, hogy azt a Shívát, aki az ő beleegyezésével került hozzám, elloptam.

Nyolc sikertelen kísérlet után taktikát változtattak.

Shíva értékét 30.000 forintban állapították meg, tárggyá degradálva őt, és kutyasikkasztásnak feltüntetve, tulajdon elleni szabálysértés vétsége miatt, eljárást indíttattak ellenem.

Akár egy állatkínzó vagy bűnöző ellen!

Ezek a jócselekedetek köthetők egy “nagy” állatvédő Csutkarozi-Szatmári Andrea nevéhez.

csutkarozi
Csutkarozi- Szatmári Andrea korábban percíjas jósnőként “segítette” a bajbajutottakat.

 

Shíva, a kettétört életű kutya életét, most két gyanúsan egymásba kapaszkodó, a kutya érdekeit maximálisan semmibe vevő szervezet, teheti végérvényesen tönkre.

Csutkarozi Menedéke és az Állatvédő Egyesület Veszprém.

Shívára, akinek hosszú hónapok után a szerető, gondoskodó család erejével, sikerült maga mögött hagynia szomorú múltját, vidám, gyönyörű kutya lett belőle, bénultsága ellenére is, újabb és talán az eddigi legnagyobb trauma vár.

 

Ha a szerdai tárgyalás Shíva visszaadásával zárul, elmondhatjuk, hogy az állatvédelem kegyetlenebb mint a vadászat. Nem csak állatok levadászásáról, hanem “konkurens” állatvédő kivéreztetéséről szól.

A fegyver pedig, egy kiszolgáltatott, beteg kutya  élete.

A végeredmény, pusztítás, amely örömünnepként lebeg Csutkaroziék szeme előtt.

Desktop42