Ha valaki ránéz ennek a kedves kölyökkutyának az arcára, joggal gondolhatja Napi Cukiság rovatunk egyik szereplőjét mutatjuk be Önöknek. Mázli rövid élettörténete azonban az emberi nemtörődömség és gonoszság legújabb, “cukitlan” fejezete.
Mázli-szerencsés megtalálása után kapta a nevét-, magányosan rótta a 44-es utat, mire a gyorsan, egymás után elcikázó autók közül, egy végre megállt, a járműből kiszálló fiatalember pedig úgy döntött nem hagyja meghalni a kis csöppséget, megesett a szíve Mázlin, így hazavitte őt. Mázli egész testét bogáncs borította, ebből arra lehet következtetni, hogy a közelben lévő erdős területen hagyták magára, onnan csatangolt ki a veszélyes országútra.
Mázli félénken vett tudomást az emberi közeledésről, eleinte elhúzta a kis fejét, ha simogatni próbálták. Az ideiglenes befogadójához történő érkezést követően, Mázli jóízűen belakmározott, majd következhetett a fürdetés, bogáncstalanítás és a kozmetikázás. Mázli órák elteltével már feloldódott annyira, hogy cuppanós arcpuszikkal, megmentőjéhez való folyamatos dörgölőzéssel fejezte ki háláját.
Mázli a körülményekhez képest jól érzi magát és befogadót keres. Körülbelül 3 hónapos keverék kutyus. Puffadt a kis hasa, így valószínűsíthető, hogy férges, oltási státuszáról semmit sem tudunk.
Ismét kevésen múlt, hogy egy ártatlan élet hangtalanul, észrevétlenül tűnjön el az emberi aljasság véget nem érő forgatagában. Mázli azonban köztünk van és készen áll arra, hogy szerető családban éljen.
Ha szeretné Mázlit befogadni írjon nekünk az info@wegera.hu címre.
