Amikor Adriennék történetét elolvastam dühöt és mérhetetlen szomorúságot érzetem. Volt “szerencsém” átélni a hazai gyermekvédelmi rendszer borzalmait, ezért sem tudom megérteni,hogyan születhetnek olyan döntések, amelyek a gyermek legfontosabb érdekeit teljes mértékben figyelmen kívül hagyják és mindezt a gyermekvédelem szent oltára előtt, szakemberek teszik. A következő történet világosan megmutatja nekünk, hogy a gyermekek érdekeinél van egy fontosabb érdek, a hatalomnak való szervilis megfelelésé, amely ahelyett, hogy segítené a család nélkül felnövő árvák életének jobbá fordulását, döntéseivel az állami gondozotti státusz és a sokszor stigmaként szolgáló, lelences gyerek béklyóját kényszeríti a gyermekekre, tönkretéve ezáltal emberi életeket.
Adrienn tavaly év végén döntött úgy párjával, hogy örökbefogadnak egy gyereket. Adriennék biztos egzisztenciával, harmonikus párkapcsolatukkal, szilárd és egészséges személyiségjegyeikkel jó eséllyel pályáztak egy gyerek örökbefogadására. Adrienn párjával már az örökbefogadás megkezdése előtt tudatták a hivatallal, hogy leszbikus élettársi kapcsolatban élnek. A gyermekvédelmi szakszolgálat tanácsadói a fiatal párt mindenben alkalmasnak találta egy gyerek örökbefogadására. Egy olyan 16 hónapos, roma származású kislányt ajánlottak a párnak, aki korábban senkinek sem kellett. A kislány koraszülöttként született, amelyhez hozzájárulhatott vér szerinti anyja kicsapongó élete is. Az édesanya nemcsak dohányzott, hanem drogozott és alkoholizált is a terhessége alatt. A kislány 8 hónaposan egy egyedülálló,gyermektelen 48 éves nőhöz került, aki nevelőszülőként gondoskodott Natáliáról. A nevelőanya is szerette volna örökbefogadni a kislányt, ám túlkorossága miatt korábban elutasították kérelmét. Ezért is prognosztizálható volt, hogy a nevelőszülő nem fog örülni Adriennék feltűnésének, pláne ha majd megtudja, hogy két nő szeretné örökbefogadni az általa nevelt Natit.
A kislány, Natália a tavaly decemberi, Adriennékkel történő első találkozásukkor nyitottan és kedvesen közeledett “leendő” szüleihez. Sajnos, azonban a további ismerkedést a nevelőanya, újabb örökbefogadási kísérlete meghiúsította. Adriennéknek nem maradt más választásuk, mintsem kivárni a hivatalos döntést. Közel 3 hónapos, hosszú és bizonytalansággal teli várakozási időszak végén, Adriennékkel közölték, a nevelőanyát ismét elutasították, folytathatják az ismerkedést Natival. A barátkozási időszak nagyon jól alakult. Adriennék meglepve figyelték, hogy a kislány a náluk/ velük eltöltött időben sem hiányolta a nevelőszülőt. ( Korábban amikor Adriennék elhozták, már akkor sem volt sírás, ölbemászás, hogy nem akar menni Adriennékkel.)
Miközben a saját sérelmeit nehezményező nevelőanyát egyáltalán nem érdekelte, kikhez került Nati, a kislány és a pár egyre jobban összebarátkoztak. Vidám, felhőtlen és nagyon kellemes napokat töltöttek együtt. A gyámhivatal is megállapította, hogy nagyon szépen alakul minden Adriennék és a kislány között. Továbbá azt is közölték velük, hogy 2 nap múlva hazavihetik a kislányt! Adriennék szeretete, bizakodása és család utáni vágyára vetett súlyos árnyékot a nevelőanya újabb manővere. A hivatalban Adriennéknek elmondták, hogy a nevelőszülő az illetékes minisztériummal “kokettál”, és, hogy hiába teljesen alkalmasak a kislány nevelésére, csúnya gomolyfelhők gyűltek az örökbefogadási ügy felé. Titokzatos “valaki” vagy “valakiknél” kiverte a biztosítékot, az, hogy leszbikusok akarnak örökbefogadni gyereket. A tanácsadók arra a kérdésre, hogy ki állhat az ügy mögött, kinek és egyáltalán miért érdeke az, hogy a kislány családba kerülését megakadályozza, nem tudtak válaszolni. A bizonytalan helyzet ellenére az örökbefogadási tanácsadók azt javasolták Adriennéknek, hogy ne keseredjenek el, folytassák tovább az ismerkedést a kislánnyal, hiszen nagy valószínűséggel senkinek nem lesz szíve szétszakítani egy árva kislány Adriennék felé történő kötődését.
Adriennék megfogadva a tanácsadók javaslatát, továbbfolytatták a megkezdett utat a családdá válás felé. Rengeteg vidám pillanat, szeretet,Adriennék kutyáikkal történő játékos kergetőzés töltötte ki a napokat. Közel 1 hónapot éltek “majdnem” családként, majd a magyar gyermekvédelem éles kardja,embertelen, szívtelen hátba-döfésével olyan mély sebet ejtett rajtuk és a kislányon is, amelynek feldolgozásához lehet egy élet sem lesz elég.
Adriennékkel közölték, mégsem fogadhatják örökbe a gyereket. Fájdalmas sírásban tört ki mindenki, aki jelen volt a döntésnél. Punktum…nincs tovább. Nem kerülhet a kislány leszbikus családba. A gyermekvédelem egyik, gonosz hazai angyala, akiről a hivatal dolgozói sem tudják ki lehetett döntött így. Egy arctalan fantomlény, aki bestiális cselekedetével tönkretette egy formálódó család és rászoruló kislány életét.
A búcsúzás szívfájdalmait a nevelőszülő házánál élték át a “majdnem család” főszereplői. Nati sírva búcsúzott el Adriennéktől, keserves sírását hiába próbálták enyhíteni vigasztaló szavakkal, hogy csak egy rövid ideig vigyáztunk rád, a kislány érzete itt a vége. Soha többé nem fogja már látni azokat az EMBEREKET, akikkel szeretetben és boldogságban, a CSALÁD SZEMEFÉNYEKÉNT élhette volna életét. A legfájóbb pillanatok,amelyek örökre,kitörölhetetlenül beleivódtak a kislány és Adriennék emlékezetébe, akkor jöttek el, amikor Adriennék a kocsihoz értek. A kislány csak sírt, nézte az egyre távolodó, Adriennéket, vissza sem akart menni nevelőanyja ölébe, majd egy idő után, ahogy Adriennék kocsija lassan továbbhajtott, a gyászidőszak szállt alá, köszöntött és költözött be a kislány és Adriennék életébe.
Adrienn és társa pár héttel később összefutott a nevelőszülővel. Elmondta nekik, hogy a kislány már nem az aki régen volt, teljesen maga alá zuhant, alig eszik és, hogy Nati folyamatos hisztijeit kisebb verésekkel igyekszik “orvosolni”.
Az érintett szervezetek mély hallgatása az ügyben nem sok jót sejtet. Nati eddigi élete súlyos traumáit, az anyai lemondást, a csecsemőotthon jellegtelen, mély kötődés nélküli érzelemvilágát, a nevelőszülőhöz történő kerülés értetlenségét, a családban való szocializáció lehetőségének elvesztését, nagyon nehéz lesz a kislánynak feldolgozni. A gyermekvédelmi rendszer olyan súlyos hibát vétett, amely egy kislány későbbi élete alakulásában helyrehozhatatlanul súlyos károkat okoz.
Újabb megbocsáthatatlan bűn a magyarországi gyermekvédelmi rendszer történetében…és tudjátok mi a legfájóbb? Ez csak egy, a sok közül….:(
*A cikket a dívány.hu híre alapján Wegera György írta.
Képek forrása: dívány.hu, altoday
