A kedvenc karácsonyi történetemet, sokan már jól ismeritek, mégis szeretném újból megosztani veletek. Valahányszor megnézem ennek a kis halálraítélt máltai fiúnak a történetét, kezdetben mindig meghatódom, majd erőt vesz rajtam az a semmihez sem fogható érzés, amit a Soupsterhez hasonlóan szomorú sorsú árvák megsegítése jelent.
Ismerkedjetek meg Soupster csodás történetével.
A legtöbb menhely zárva volt azon az estén, amikor úgy tűnt egy 11 éves máltai fiú sorsa szomorú befejezéséhez közeleg. December 24-ét írtunk. Az év legfontosabb napján, szentestén, amikor családok milliói világszerte, házi kedvenceikkel körbevéve ünnepeltek, a PETA munkatársai egy
“különös” bejelentést kaptak egy szörnyű állapotban lévő kutyáról, Soupster-ről.
Soupster gazdái december 23-án, karácsony előtt egy nappal örömhírben részesültek: hamarosan megszületik első közös gyermekük. A család legelső dolga a hírt követően az volt, hogy felhívták azt a menhelyet, ahonnan Soupster-t 2 évvel korábban örökbe fogadták. Természetesen nem az örömhírt szerették volna megosztani a menhely dolgozóival, azért telefonáltak, hogy jelezzék, nem tartanak többé igényt a kutyára, Soupster-nek azonnal mennie kell. A menhely gyorsan a család tudtára hozta, hogy teltház van náluk, dugig vannak kóbor kutyával, nem tudják visszavenni a kis blökit. Sorra hívták a város menhelyeit, ahonnan záporoztak vissza a nem tudjuk fogadni a kutyát elutasító válaszai, végül már csak egy hely maradt a PETA egyik székhelye, ahol karácsony este is tartottak ügyeletet. A PETA munkatársainak már ingerülten csak azt hajtogatták, értsék meg nem maradhat a kutya, nem várhatnak heteket. A vonal másik végén a PETA munkatársa csendesen, nyugodtan csak annyit mondott: rendben, hozhatják a kutyát. Percekkel később Soupster már a PETA állatvédőinél volt, egykori családja búcsú nélkül vált meg tőle.
Amikor a PETA munkatársai meglátták a súlyosan elhanyagolt, fülfertőzése miatt süket, csontsovány, rémült, kutyát szó szerint meghűlt bennük a vér. A kis testét befedő, fekáliától és vizelettől teljesen összeállt szőrén olyan szinten csüngtek a bolhák, hogy a vérveszteség miatt vérszegénység állt elő, a szájpadlás rothadása, a szuvasodás következtében szinte az összes fogát el kellett távolítani, bőrét gennyes sebek és kelések borították, egyik sebes, elfertőződött lábát már mozdítani sem tudta a fájdalomtól, súlyos vese és húgyúti fertőzéssel bírt. Majd jött a lesújtó hír! Soupster szervezetében daganatot találtak.
A Soupstert vizsgáló orvosok maximum hat hónapot adtak a kutyának.
A Soupster-t gondozó Peta önkéntes Amanda amikor közölték vele a rossz hírt, hogy Soupster-nek már csak hónapjai vannak hátra, megfogadta mindent megtesz a lelkileg teljesen összetört, árva kutyáért. Amanda és munkatársai odaadó szeretetének és gondoskodásának köszönhetően, néhány hét leforgása alatt csoda történt. Soupster fertőzései gyors gyógyulásnak indultak, vesefunkciója a normális értéket súrolta, étvágya is folyamatosan javult. Az első pár hét sétáltatásit követően, amikor is Soupster perceken belül összecsuklott, és sokszor már lábra állni sem bírt, a kutya új erőre kapott és igaz lassú tempóban, de már szaladgált is.
A szeretet gyógyító ereje visszahozta a halál torkából Soupster-t, majd családdal ajándékozta meg őt.
Hányattatott sorsára, korábbi megpróbáltatásaira már szinte semmi sem emlékeztet, eltekintve a szája sarkából folyamatosan kikandikáló, rózsaszín kis nyelvétől, amelyet egykori lepusztult állapota miatt már egyetlenegy fog sem képes megtámasztani és ami ellenállhatatlanul bájossá teszi őt.
