Amikor 2 nappal ezelőtt először olvastam egy Eger környéki lovarda közelében kidobott kutyáról, aki tapodtat sem mozdult arról a helyről ahol kidobták, majd reménykedve indult el az előtte elhaladó kocsik felé, hátha valaki érte jött, amikor megláttam a sovány kutya képeit, azonnal beleszerettem. Dacára a szomorú valóságnak, hogy alapítványunk komoly anyagi gondokkal küzd, ismét fogadtunk egy segítségre szoruló kutyát, akit Önökkel együtt most családhoz segíthetünk.
Hétfő délután találkoztam a “nevenincs” kutyával, akit alapítványunk önkéntese, Lili hozott el nekem. Azonnal bevágódtam melléjük a kocsiba, első utunk pedig az állatorvoshoz vezetett. Miközben a váróban ültünk, vigasztaltuk a remegő, félős, meghunyászkodó kutyát folyamatosan azon járt az agyam, mit érezhetett amikor elhagyták, kidobták őt. Sajnos, nem esett nehezemre átérezni a fájdalmát, amit a csalódottság, az emberekbe vetett bizalom megtörése, a teljes kiszolgáltatottság és bizonytalanság jelentett. Koszos bundája szinte porzott, minden egyes simogatásnál, érintéseinkre szó szerint összerezdült. Az orvosi vizsgálat megállapította, hogy a kutya alultáplált, de komoly egészségügyi problémával nem küzd. ( Vitaminokkal, immunerősítővel, kiváló minőségű táppal igyekszem jó formába hozni őt.)
Runny, ezt a nevet adtam neki, ami az angol run=futni ( minden kocsit futva követett, amely elhaladt mellette) illetve a sunny= napos ( örökbefogadó családot fogunk találni neki, ami után, élete maga lesz a napfény) ötvözete.
Runny-t Shíva szabadította ki a félelem fogságából. Először, vicsorogva, nyüszítve reagált Shíva közeledésére, majd olyan erős barátság alakult ki közöttük, amire nincsenek is szavak. Runny-t mintha kicserélték volna, Shívával tart mindenhova, együtt bohóckodnak, alszanak, mint akik évek óta ismerik egymást.
Ha szeretné Ön örökbe fogadni Runny-t, írjon nekünk privát üzenetet…
