Az utóbbi hónapokban két olyan kutyatámadás is történt, amikor el kellett gondolkodnunk azon, hogyan és meddig védhető egy kutya élete, abban az esetben ha a másik oldalon az áldozat egy ember. Ezt a kérdést beárnyékolhatja az az irracionális hisztéria és hangulatkeltés, amit az utóbbi időben ezeknél az eseteknél megtapasztalhattunk.
Kezdjük Cézár történetével, akit a beszámolók szerint tűzijátékkal hecceltek, majd később a kutya az egyik “incselkedő” fiatal emberre támadt. Az amerikai staffordshire terrier kant az Állatvédőrség mentette meg az altatástól, azáltal, hogy gazdái aláírtak egy lemondó nyilatkozatot az állatvédő szervezet javára. Bárki aki szereti az állatokat, úgy érezhette, jár még egy esély Cézárnak, főleg annak tükrében, hogy a gazdái is megerősítették, korábban semmilyen gond nem volt vele, kedves a kisgyerekeket szerető kutyaként jellemezték őt.
A kutyát rehabilitálták majd “szülinapi ajándékként” örökbe is adták egy hódmezővásárhelyi férfinak, akinek korábbról már volt egy mentett kutyája. Hónapok teltek el és úgy tűnt Cézárral minden rendben van. Ma viszont szörnyű hírrel kellett szembenéznünk: Cézár ismét támadott, ami a legelgondolkodtatóbb a történetben, minden előzmény nélkül egy kisfiúra, akinek a fülét leharapta. Egy ilyen támadás helyrehozhatatlan és feldolgozhatatlan traumát jelenthet egy kisgyerek kutyákhoz fűződő viszonyában. Egy makói állatvédő, aki szintén részt vett a kutya megmentésében, most a dél-magyarnak azt nyilatkozta:“A kutyának, ki kell mondani, az lenne a legjobb, ha elaltatnák.” Az Állatvédőrség közleményében a gazda felelősségét hangsúlyozta.
A kutya gazdája így nyilatkozott az esetet követően:
“Kettős érzés van bennem. Nagyon haragszom rá a történtek miatt, de szeretem is. Ez azonban nem mentség! Többé nem tudok megbízni benne. Úgy látom, az lesz a legjobb, ha elaltatják. Hogy tehettél ilyet, Cézár?”
Hannibál esete legalább akkora port kavart mint Cézáré. Hannibál február végén-máig tisztázatlan körülmények között támadt rá egy idős asszonyra, aki a helyszínen belehalt sérüléseibe. A beszámolók szerint a kutya átharapta az idős asszony torkát. Molnár Tamásné, az ASKA titkára ( erre a telepre került Hannibál a gyilkos támadást követően), akkor a kutya altatását látta a legjobb megoldásnak, mondván, Hannibál újra ölni fog. Az Állatvédőrség viszont az orvosszakértők véleményére alapozva, úgy döntött örökbe fogadják a kutyát és megkezdik a rehabilitációját.
Mindkét történet arra a kérdésre keresi a választ,meddig mehetünk el mi állatvédők, állatszerető emberek az állatok védelmében.Egy gyilkos kutyának is járjon még egy esély? Mennyire reszocializálható egy olyan kutya, aki korábban már harapott, rosszabb esetben ölt? A kérdésekre csakis úgy érdemes válaszolni, ha előtte elképzeljük, hogy szeretett kutyánkat vagy hozzátartozónkat harapott meg vagy marcangolt szét egy ilyen kutya? Így már nem is olyan egyszerű a válasz.
( Kép forrása: Bikk.hu )
