BÚCSÚ!
MEGHALT ARIEL!
Ariel ma este elment.
A mi rózsaszínruhás vándorunk egy olyan világba érkezett, ahol nincs többé fájdalom, szenvedés, igazságtalanság.
Látom magam előtt, épp úgy, mint aznap amikor közös sétánk során,gyermeki ártatlansággal fedezte fel a havas, téli táj csodáját.
Melegséggel a szívemben, ámulattal figyeltem minden mozdulatát.
Ariel maga volt a hófehér, ártatlan tisztaság aki csendes méltósággal vívta meg sorsa megannyi csatáját.
Ariel szelíd belenyugvással fogadta el az élet legkegyetlenebb pofonját, amikor a leginkább szüksége lett volna a családjára,
halálos betegen egy gyepmesteri telepre dobták.
Majd az Isteni gondoskodás ránk bízta őt .
Mi pedig 108 napot tölthettünk el egy angyalkával.
Mert ő egy igazi Angyal volt.
A színtiszta szeretet, a jóság angyala.
Árva sorstársai is nagyon szívükbe zárták.
Legkedvesebb menhelyi barátja a kengurukutya Kevin volt, aki már hiába is várja vissza hálótársát.
Ariel nem jön vissza már!
Gyógyíthatatlan betegsége miatt ma nehezen vette a levegőt, ödéma alakult ki nála, Ariel pedig jelezte engedjük el, eddig bírta, ennyi neki is jár.
Jár neki is ….
A szenvedés nélküli búcsúzás, ha már élete maga volt a földi pokol, a megpróbáltatás.
Ariel szemeiben mindig ott volt egy kívánság.
Nem nagy kívánság,nem a gyógyulás ígéretéé, nem a családra találás boldogságáé.
Valami más. Nagyon más.
Az emlékezés kívánsága.
Hogy emlékezzünk rá, hogy óvjuk, ápoljuk emlékezetét, életének üzenetét.
Hogy nem volt hiábavaló betegséggel vívott küzdelme, árvasága.
Soha nem feledünk Ariel. Szívünkben örökké őrzünk.
NYUGODJ BÉKÉBEN KIRÁLYLÁNY!
ARIEL 3 ÉVET ÉLT!
