Vannak történetek az életünkben, amelyek olyan mélyen érintik meg lelkünket, hogy egy életen át elkísérnek. Pannika története is pont ilyen. Egy árva, halálra ítélt kölyökkutya és egy súlyosan beteg, 5 éves kislány, Vivien találkozása. Mi ezzel a meghatóan szép történettel köszöntjük az új évet!
Pannikát és testvéreit egy erdőszélén dobták ki. Pannika elkóborolt testvéreitől, így hosszú heteket, közel másfél hónapot fagyoskodott még a szabad ég alatt, mire végre megtalálták őt is. Pannika elgyötört, kiszáradt kis teste már-már feladni kényszerült a küzdelmet, amikor az ASKA-hoz bekerült. Sohasem felejtem el ezt a tekintetet, az elhagyatottság minden fájdalma ott volt szemeiben.
Ebbe a csodás, ám fakón ragyogó szempárba szeretett bele egy 5 éves, beteg kislány,Vivien, miután meglátta Pannika képét oldalunkon. (Vivienre gyors leépülés vár, epilepsziás rohamai és agydaganata tovább rontják esélyeit, kezelőorvosai szerint körülbelül 20 évet élhet. Egy speciális genetikai vizsgálat segítségével lenne megállapítható, hogy a leukodisztrófia (izomsorvadásos betegség) fennáll- e nála, ám a vizsgálat 300.00 forintba kerül, amit a kislányt egyedül nevelő édesanya nem tud előteremteni.)
A kislány, miután édesanyja felolvasta neki Pannika szomorú történetét, azt kérte anyukájától, hogy találkozhasson a kutyával. El is mentek a menhelyre, ahol már nem találták a kutyát.
Pannika állapota, a bekerülést követően rohamos romlásnak indult, az orvosi vizsgálatok megerősítették, a kölyökkutyák legkegyetlenebb halálosztójával, a Parvó vírusával fertőződött, így átkerült az állatkórházba.
A kislány és anyukája mindennap meglátogatták a kutyát, aki kezdetben csak a földhöz lapulva kúszott a kórház padlóján, nem mert közeledni látogatóihoz, majd a következő napon már csóvált egy picit a farkával. Közben nemcsak Pannikáért aggódtak, hanem azért is vajon ők fogadhatják-e örökbe a jelentkezők közül a kutyát, rájuk esik-e majd a választás. Pannika kennelén a “van gazdi” felírat azt sejtette, nagy valószínűséggel már lecsúsztak az örökbe fogadásról.
Az édesanya hozzám intézett leveléből néhány sor:
“Azt hiszem, csak az ima maradt, hogy ma ne menjen érte senki és akkor a 2017-es évet együtt indíthatjuk Pannikával.
Azért ma is elmegyünk meglátogatni a kórházba…, ha még ott lesz és ha tehetem ezalatt a 10 nap alatt is majd megyünk hozzá!”
A december 24-ei , karácsonyi találkozás váratlan meglepetést hozott. Az addig félős és tartózkodó kutya nyitni kezdett. Idézek az anyuka nekünk küldött leveléből…
“Amikor felvettem, teljesen bele bújt a kabátom alá a nyakamhoz… Ma viszont szerintem megtörtént az, ami nála nehezen megy…, megnyílt! Vittem neki finom alutálcás kaját és jutalom falatot is, és ma már szerintem ismerős voltam neki… és képzeld el, megfésültem! Először nagyon félt, levegőt alig mert venni, csak nézett rám megszeppenve… Aztán amikor a hátához értem és érezte, hogy nem bántom, kihúzva ült előttem és élvezte a szépítkezést! A végén még játszottunk is kicsit… 
Ma ott voltunk vele kb. másfél órát, és azt éreztem, kezd bízni bennünk! 
Sőt ami nagyon megtisztelő volt számomra Pannikától az az, hogy mert pisilni előttem! Kérlek ne nézz hülyének, de ez nekem tényleg óriási örömet szerzett…”
Vivien és anyukája a két ünnep között sem feledkezett meg Pannikáról , folyamatosan látogatták őt a kórházban. Vivien egyre csak azt hajtogatta, hogy miért nem viszik már haza végleg Pannikát. Anyukája elmagyarázta neki, hogy még gyógyulnia kell a kutyának. Közben pedig a család végre megtudta, hogy Pannikát mégsem fogadta örökbe még senki, ezért ott van a remény, hogy ők lehetnek az örökbefogadó család. Újévi ajándékként egy kabalafigurát vittek be Pannikának, aki szorosan magához ölelve azt köszönte meg Vivienék figyelmességét.
A tegnapi nap során megtörtént a várva várt örökbefogadás, így Pannika is családhoz került.
Amikor megláttam az örökbefogadásról szóló vidám képet rajta a halálraítélt, mentett kutyával, Pannikával, és az őt simogató, beteg, ártatlan kislánnyal, nagyon meghatódtam.
Egy szemétként eldobott kutyát ölelget egy tündéri arc, aki lelke tisztaságával, gyermeki természetéből adódóan érzi, tudja milyen nagy kincs Pannika. És igen ott van ez a kis fekete szőrmók, aki egész életében, akkor is amikor a kislány harcol majd betegségeivel, a reménytelenség legsötétebb óráiban is fáklyaként fog világítani, és szeretetével beragyogja majd Vivien életét.
Sok boldogságot nektek Vivien és Pannika!
