ÁPRILIS 27: A VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJA: EZT OLVASD EL!

ÁPRILIS 27: A VAKVEZETŐ KUTYÁK VILÁGNAPJA: EZT OLVASD EL!

A Vakvezető kutyák  világnapja alkalmából szeretnék megosztani veletek egy igaz történetet.

tdy_kier_dogs_130808.today-inline-vid-featured-desktop

Claire és Marc, (mindketten vakon születtek) 2012-ben találkoztak először, amikor is golden retriever kutyájukkal vettek részt egy két hetes képzésen.  A golden retriever kutyák, Venice és Rodd rögtön egymásra találtak. Több volt ez egyszerű szimpátiánál, a kutyák  szerelmesek lettek. Az ebek gazdái nem szerettek volna lelki törést okozni kedvenceiknek, ezért úgy döntöttek nem lehetnek olyan szívtelenek, hogy hirtelen elválasztják egymástól a szerelmeseket. A sors furcsa fintora, hogy kiderült Claire és Marc nagyon közel laknak egymáshoz, habár korábban soha nem találkoztak. A napi rendszerességű  játszódélutánok olyan bensőségesen teltek, hogy Clairék-nek is rá kellett ébredniük, kutyájuk után, ők is egymásra találtak.

Marc ilyen szenvedéllyel beszél kedveséről: ” Beleszerettem Claire személyiségébe, a nevetése egyszerűen, ellenállhatatlanná teszi őt. Soha még egy hangos szó nem volt közöttünk, nagyon jól megértjük és kiegészítjük egymást.”

Marc, Valentin napon jegyezte el kedvesét, majd egy évre rá feleségül is vette Claire-t. A szerelmes kutyák, az esküvő napján is hűségesen szolgálták gazdáikat. Venice és Rodd kisérték őket az oltárhoz, és a gyűrűket is ők adták át gazdáiknak. Felemelő, csodás érzés lehetett a násznépnek.

Két év telt el , hogy Claire-ék összekötötték az életüket és azóta is a legnagyobb boldogságban élnek kutyáikkal.

Claire, nagyon hálás a sorsnak: ” Nagyon köszönöm a kutyámnak, hogy nem csak mindennapjaimban támasz, de még a férj keresésben is segített nekem. Akárcsak a kutyáink, mi is a legjobb barátai vagyunk egymásnak, igazi lelki társak.”

 

article-2587368-1C82704E00000578-643_634x529 (1)

Ez a mesébe illő történet is bizonyítja a kutyák társadalmi jelentősége felbecsülhetetlen. Nemcsak leghűségesebb társaink ŐK, de sok rászorulónak, elesett embernek jelentenek kapaszkodót, sőt nagyon sok esetben a túlélést az életben maradást is a kutyáknak köszönhetjük. Ez a felemelő és csodás történet is azt bizonyítja, hogy Isten mindannyiunkra gondot visel. Csakis rajtunk áll, hogyan tekintünk a körülöttünk lévő világra. Ha partnerként, társként tekintünk a kutyáinkra és képesek vagyunk elfogadni sérülékenységünket, hátrányos/negatív élethelyzeteinket, akkor nagyon jó úton vagyunk az élet teljességének megélése, átélése felé.

 

article-2587368-1C8339CD00000578-826_634x378

 

Hozzászólások

comments